Nyári rapszódia
mango 2005.07.16. 14:29
...Neked
Mikor a gyanakvó nappalok elcsitulnak, (csillaghozó este…adj nyugalmat…) a hosszú vasárnapnak végre itt a vége: eltűnik a hajlott ívű néma messzeségbe, nő az árnyék, - majd a hegy karjába hull, és úgy lesz egyre nagyobb, ahogy alkonyul.
Vajon megérzed-e ilyenkor rádcsukódó szemem, ahogy benned örökké saját magam keresem, - …tudod-e hogy látlak ahogy verset írsz, ahogy kezeddel magad elé igazítod a papírt, és hiába hull már a pelyhes sötét, még tűnődve simítod az asztal felszínét, ujjaiddal kis köröket rajzolsz - , és mélyen, belül már az édes, csereklyés őszre gondolsz: várod a borongó fényt, ahogy a rőt láng szertefut, látod lent a völgyben az álmodó falut, ahogy alkonyattájt bezárják a hátsó kertkaput, hallod, ahogy sün motoz a rézszínű avarban, majd a hamvas égig felnő az esthomály lassan… …június eleje van, de te már azt látod, amint szőkülő ködökkel felébred naponta a tépett gyertyánfa ágán az ősz első rozsdafoltja.
Ma a tiszta, puha, nyári csöndességben, - némán, te az őszre vársz, én a nyarat marasztalnám: …én csak nyáron tudok boldog lenni, máskor sulykos a lelkem, mint a hitvány kenyér, a tél meggyötör, átad a kétségbeesésnek, csak áprilisban éled újra bennem a remény, mikor a hegyek, a Duna, a lombok zöldje, a napsütés, - forró zümmögéssel csak az enyém, az egyhajú virágnak lándzsás levele térdepel elém, és az akác sűrű, bódult illata a te hangodon zenél… …és ma a ferdeszálú, délelőtti fényben gondolatban mosolyt küldök, bíztatást, erőt, és a hideg csillagokat kigyomlálom mindet, a város fölött.
…mert hiába van minden, és hiába vigyázol, akárhová megyek, mindenhol hiányzol: örökre, és centiről centire szőttelek meg emlékképeimnek boldog önmagából.
|