Hétszáznyolc betű
mango 2005.07.24. 15:55
(In memoriam...)
Tudom én jól. Létezni kell, - belesimulni remete-magányba, - mi lecsendesít, bölcs nyugalmat áraszt,- arcomat csendbe mártva tudni az emlékeket, éjszín, gránit sírkőre vésett nevekről elfordítani a lehorgadt fejet, megbékélni a sorssal, és búsan merengeni a beomlott, süppedt sír felett. A legszebb percet úgyis őrzi a halk bánat,- már nem tudok lépni ennél tétovábbat; a rózsaszín esti fényben látomás támad: makacs kárhozat tépi, cibálja ruhámat,- de nekem holnapot kell építenem csüggedésből, és odanyújtani kifosztott tenyeremet a mának,- a hajnal az éj kezéből kilopja a hitvány percet, büszke óhajok gerince roppan lármásan utánad, a keserű bizonyosság egyezséget kínálva lázad, mégsem tudom elfogadni: még hátrál az alázat; …ezerfelé siklik sok apró szeme az ezüstláncnak, mi az életem volt, és elszakadt bennem – némán nézem, ahogy a túloldalon lidérceim várnak.
Budapest, 2005.július 22
|